Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


13239329_1059721087407108_4921992880224038351_nn.jpg

Kedves látogató :)

Szeretettel üdvözöllek a

KINCSES KUCKÓBAN.

Tel:+36706399939

Email: kely.eve@gmail.com

 

 
 
 
 
 
Kelemen Évi vagyok, 1973-ban születtem Marosvásárhelyen.
Fantasztikus gyerekkorom volt, a szüleim mindent megadtak nekem ami tőlük tellett. Biztonságban gondtalanul teltek a gyerek éveim, akkor még az volt az álmom hogy lakberendező leszek,  de helyette egy sokkal csodálatosabb dolgot kaptam a sorstól, a festés élményét amiben elmerülhetek és egyben kiteljesedhetek. Ez teljesen váratlan módon jött az életembe. Akkor egy nagyon nehéz életszakaszát éltem az életemnek, csalódások , mélypontok követték egymást , azt hittem elvesztettem a hitem az életben.. akkor még ezt úgy éltem meg, de ma már tudom nagyon sok tanítás és áldás volt benne. Hálás is vagyok ezért, hiszen e nélkül nem lennék az ma aki vagyok. Megtanultam máshogy látni a dolgokat és elfogadni, ezáltal könnyedebben venni az akadályokat. és azt is hogy nem minden az aminek látszik. Sok kínkeserves hónap után egy reggel azzal a gondolattal ébredtem hogy festeni fogok. Megjött a válasz a "hogyan folytassam az életem"-re. Tudtam ez segíteni fog és elkezdtem mint a" nagyok", egyből vászonra. De ez akkor még hobbi szinten. Egy év, egy kép.  Ez átsegített a nehézségeken, tudtam találtam valamit amiben szárnyalok, aminek értelme van. Éreztem  valami van bennem ami ott szunnyad a mélyben csak felszínre kell hozni.  Kíváncsian, izgalommal telve  láttam hozzá minden egyes képemhez.

 Az igazi áttörés 2014-ben jött, amikor is felkértek egy festmény elkészítésére.  Elkezdtem komolyabban beleásni magam a festészet rejtelmeibe , a későbbiekben lehetőségem nyílt híres festő művészektől is tanulni. Temperával kezdtem aztán jött az akril de egyiket sem éreztem az igazinak. Ma már olajfestéket használok minden festményemhez.

A festés segített abban hogy kiegyensúlyozottabb legyek és elfelejtsem a gondokat az alkotás folyamata alatt. Bele tettem szívem, lelkem.  Azt gondolom ha valaki szívvel lélekkel akar valamit akkor azért tenni kell, és soha nem szabad feladni.

Ma már tudom nekem ez a feladatom, olyan mint a drog, azt hiszem ezt jelenti az önmegvalósítás.  Nem lehet abbahagyni.

Fontos számomra az is, hogy a képeim pozitív érzelmeket váltsanak ki az emberekből és örömmel tölt el az, hogy alkotásaim által meg tud nyilvánulni a lelki világom és átadhatok egy darabot magamból. 
Köszönöm mindenkinek aki támogatott és segített abban hogy azzá váljak aki most vagyok.
 
Az Út még nem ért véget!
 
Szeretettel: Kelemen Évi
 
 

 

 

 

 

 

A lenyugvó nap fénypalástja

2017.12.10

A lenyugvó Nap fénypalástja

Vízen játszó Nap fényétől
minden aranyként tündököl.
Tarka ruhás parti fákon
a fény táncol minden ágon.

Csendes magányában a Nap
még küld álmos sugarakat.
Lassan búcsúzik a tájtól,
napszín ruhát hordó fáktól.

Sima víz tükrében fürdik,
majd az ég alján eltűnik.
Arcát fák lombjába törli,
fénypalástját rájuk ölti.

Vers: István Bőr

!18402832_1369834956395718_4485781177006456820_n..jpg

 

Gyümölcskosaram

2017.10.07

13427740_1074690535910163_8795416675429978920_nn.jpg

Gyümölcskosaram…

Sok finomság van az őszben,
gyönyörködhetsz ezer színben.
Mint egy festő palettája
ragyog a fák színes ága.

Ámde az ősz másért is szép,
gyümölcs terít szőlőtőkét,
érett alma mosolyog rád,
vagy nézz meg egy szép szilvafát.

Gyümölcs érés ideje ez,
körte, barack reád nevet.
Mind megannyi sok finomság,
ami csak ősszel vár terád.

Friss szőlőből finom bor lesz,
hideg estén bizony jót tesz.
Felmelegít minden cseppje,
hiszen napfény lakik benne.

Ősszel kerül földbe sok mag,
mi jövőre élelmet ad.
Tavasszal, ha szárba szökken,
üde, zöld lesz újra minden.

Írta: István Bőr

 

A kis horgász tó

2017.10.07

12921118_1033589186686965_1352007448_n.jpg

A kis horgásztó

Ezer színével tombolt a nyár,
tó vízén táncolt a napsugár.
Sajnos, hogy elmúlt, tovatűnt már,
emléke még vissza-visszajár.

Suhan már sárguló lombokon,
part mentén susogó nádason,
víz menti, búcsúzó virágon,
egyedül hullámzó csónakon.

Hűs őszi szélben sírnak a fák,
nyári Nap melegét siratják.
Hulló levelük messzire száll,
halász kunyhó tavaszig őrt áll.

Őrzi a tó nyugtató tükrét,
felcsillanó nyári ég kékjét.
Őrzi a madarak énekét,
tóparti táj örök békéjét.

Írta: István Bőr

 

Orgonaillatban

2017.10.07

17309775_1312395675472980_6024550227052244596_n1.jpg

Orgonaillatban

Emlékemben máig is él 
ez a csodás májusi kép.
Régi, öreg házak mellett
szép orgonák növekednek.

Mezei virágok között
csábos lilába öltözött.
Illatfelhő leng a légben,
tova száll a messzeségben.

Házak körül minden rendben,
madárraj repül az égen.
Ez a tavasz rég elmúlt már,
de a ház még mindig itt áll.

Sok emléket idéz bennem,
örökké itt lesz szívemben.
Álmaimban felidézem,
én soha el nem felejtem.

Írta: István Bőr

 

Dédi udvara

2017.10.07

1929144_987181141327770_1732164557038499990_n.jpgKép: Kelemen Évi – Dédi udvara
( csodaszép képet hoztam ma, és egy emlékemet a múltból.)

A ház ottmaradt az erdőszélén, elköltözött belőle az élet, nagyanyám csendes-halk szava még a sarokban üldögélt néhány évet, aztán elsietett utána.
Maradt a csend a mindent eltakaró magány. Az ablakok reggelente vaksin néztek a fénybe, függöny rojtjain álmatlan évek ücsörögtek, s jobb napokon beszédbe elegyedtek a rozsdás kilinccsel. Emlékek jöttek, minden szerdán – miért éppen akkor? 
Szerdánként nagyanyám templomba vitt bennünket, aztán nézelődtünk egy órácskát a piacon. Ha megengedhette magának, finom édességet rejtett kosarába, vagy néhány kalácskát – olyan mézeseket – mit odahaza nem tudott megsütni. 
Gyakran mondogatta, ha a kemencét fűtötte elő a kis cipóknak, meg a hatalmasra nőtt kenyérnek – kalács ma nem lesz, kicsit szűkös a zsebem. Már rég megtanultuk, mit jelent ez a néhány szó. Soha nem haragudtunk érte, örültünk a frissen sült, tenyérnyi cipóknak. Hármat sütött, ennyin voltunk lányunokák. 
Egyszóval szerdán templom, aztán piac. 
A hazaúton siettünk, hisz alig vártuk, hogy belekukkantsunk a kosárba. A délután azzal telt el, hogy csipegettük a finomságokat. No, nem volt ez azért ingyért – tennünk kellett valamit érte. 
Szorgoskodtunk a ház körül, söpörtük az udvart, szedtük a haszontalanságokat, és szemétre hajítottuk, vizet mertünk a kútból, locsoltuk a tisztaszoba padlaját (föld volt az bizony, egyenesre döngölt föld).
Istenem, mennyi csodát megéltünk abban a vén házban.
Esténként lavórban fürdetett nagyanyó, majd a tisztaszoba melegében a nagy dunnák közé fektetett, és előhívta a meséket, akik napközben a kemence sutban várakoztak. 
Az ablakon csillagok lestek be, olykor a Hold is ránk nézett, és a nagy-nagy csendben éjjelent’ meglátogattak bennünket az angyalok.
Az udvar közepén álldogált és szomorkodott a vén kút. Valaha csordultig volt vízzel, és engedte, hogy merítsünk belőle a rozsdafoltos vederrel. Ügyeltünk ám nagyon, nehogy túl mélyre nézzük bele, mert abban meg manók laktak, s ha rosszalkodtunk aznap, tán értünk is nyúltak volna, hogy magukhoz vigyenek. (hittük nagyanyám szavát, ha összevesztünk valamin, hát azt bizony úgy tettük, meg ne hallja, mert szólhatott volna a manóknak). Mára már csak mosolygok, ezeken az emlékeken, de biz akkor féltük a szavakat.
A házzal szemben egy nyárfa köszönte naponta életét nagyanyámnak. Még alig bújt ki a földből, mikor rátalált, hát hazavitte és nevelgette. Úgy összenőttek akár a testvérek. Igaz ősszel, kicsit neheztelt rá, ha leveleit hullatta elé, de tavaszig megbékélt, ölelgette derekát, szép szókkal becézte. Egy napon észrevette, madárgyerekek laknak az emeleten – no volt nagy öröme – dallal ébresztették a hajnalt, magokat csipkedtek tenyeréből.
A ház mögé vezető út is megvénült, nem emlékszik merre ment valaha, ma már csak sóhajok lépegetnek rajta, és a szél szaladja körbe a házat.
A kémény füstöt óhajtozik, a kút vízért könyörög, a nyárfa sem olyan egyenes derekú, mint valaha. Az ablakok szemén por huncutkodik, az ajtót sem nyitotta ki a szeretet, az évek meg elbújtak a bokrok mögé, csak szerdánként hallani a felhők sóhaját.

A ház ottmaradt az erdőszélén, elköltözött belőle az élet, nagyanyám csendes-halk szava még a sarokban üldögélt néhány évet, aztán elsietett utána…

Írta: Kozák Mari

 

Képgaléria

Festmények

Dátum: 2016.08.26
Fénykép: 52
Mappák: 0

Oklevelek

Dátum: 2016.08.26
Fénykép: 15
Mappák: 0